Kezdjük az elején. Hallottál már valaha is a Silicon Valley című sorozatról? Nem? Akkor van mit pótolni. Ha pedig, akkor tudod, hogy ez egy olyan kis szitkom sorozat, ahol néhány lelkes, tehetséges és hát a legtöbb esetben elég szórakoztató programozó kitalált történetét követhetjük nyomon. Főhőseink azon vannak, hogy egy korszakalkotó tömörítési eljárással megváltsák, a világot vagy legalább ne menjenek csődbe. De most nem is az a cikkünk témája, hogy vajon kiforgatják-e a fiatal programozókat az ötleteikből és álmaikból, hanem mert a Googlenél igazából is megcsinálták azt, amin ezek a jóemberek dolgoznak a sorozatban. Magyarán a Pied Piper életre kelt. A neurális hálóval dolgozó tömörítési eljárás ráadásul tényleg sokkal hatékonyabb, mint amit a jelenlegi JPEG tömörítés tud.

A Google megközelítése a nehéz úton tanította meg a neurális hálózatát tömöríteni. Adtak a rendszernek 6 millió tömörített képmintát az internetről és mindegyiket 32x32-es pixeldarabkákra törték. A neurális hálózat ezután 100 bites kis csomagokat kapott mindegyikből.

A Google eljárása jobb tömörítési eredményeket produkált a neurális hálózattal, mint más konkurens módszerek. Legalábbis számok terén.  Maga a Google is elismerte, hogy az „emberi vizuális rendszer sokkal érzékenyebb bizonyos torzulásokra, mint mások”, nincs egy általánosan elfogadott mérőszám, ahonnan azt mondhatnánk, hogy az emberi érzékelés már biztosan oké egy tömörített képpel.

Ezzel együtt is ez egy nagy lépés előre, hogy az egyre dagadó médiakönyvtáraink egy kicsit kisebbek legyenek. Márpedig ez mindig egy jó dolog.