Amikor először találkoztam a gépi döntéshozással a munkahelyemen, őszintén tartottam tőle: ki ellenőrzi, mennyire igazságos vagy átlátható? Az etikai kérdések ma már nem csak kutatólaborokban fontosak, hanem a hétköznapjainkban is, a hitelbírálattól a közösségi média ajánlásaiig.
Amikor kiberbiztonságról beszélünk, sokan azonnal bonyolult tűzfalakra, vállalati védelmi rendszerekre és hackerek ellen dolgozó biztonsági…
Amikor először váltottam fizikai szerverről virtualizált környezetre, azonnal látszott, mennyire más a karbantartás: a vasnál kábelek, alkatrészek és helyigény jelentik a fő gondot, míg virtuális gépeknél inkább a frissítések, snapshotok és erőforrás-elosztás tudnak fejfájást okozni. Ebben a cikkben azt mutatom meg, melyiknél mire kell igazán figyelni.
Amikor először szembesültem azzal, hogy egy ajánlórendszer következetesen háttérbe sorolta bizonyos csoportok tartalmait, rájöttem, mennyire láthatatlanul épül be az elfogultság a mindennapi döntéstámogató rendszerekbe. Az igazságosabb működéshez nem elég az adatokat tisztítani, tudatosan kell tervezni a folyamatokat, folyamatosan mérni a döntések hatását, és bevonni azokat is, akikről a modell döntései szólnak.
Amikor először találkoztam a gépi döntéshozással a munkahelyemen, őszintén tartottam tőle: ki ellenőrzi, mennyire igazságos vagy átlátható? Az etikai kérdések ma már nem csak kutatólaborokban fontosak, hanem a hétköznapjainkban is, a hitelbírálattól a közösségi média ajánlásaiig.
Amikor kiberbiztonságról beszélünk, sokan azonnal bonyolult tűzfalakra, vállalati védelmi rendszerekre és hackerek ellen dolgozó biztonsági szakemberekre gondolnak. A hétköznapi támadások jelentős részénél azonban sokkal egyszerűbb a támadók célja: rávenni bennünket arra, hogy mi magunk adjuk át nekik a szükséges adatokat. Egy hamis e-mail, egy megtévesztő bejelentkezési oldal vagy egy kiszivárgott jelszó éppen ezért komolyabb veszély…
Amikor először váltottam fizikai szerverről virtualizált környezetre, azonnal látszott, mennyire más a karbantartás: a vasnál kábelek, alkatrészek és helyigény jelentik a fő gondot, míg virtuális gépeknél inkább a frissítések, snapshotok és erőforrás-elosztás tudnak fejfájást okozni. Ebben a cikkben azt mutatom meg, melyiknél mire kell igazán figyelni.
Amikor először szembesültem azzal, hogy egy ajánlórendszer következetesen háttérbe sorolta bizonyos csoportok tartalmait, rájöttem, mennyire láthatatlanul épül be az elfogultság a mindennapi döntéstámogató rendszerekbe. Az igazságosabb működéshez nem elég az adatokat tisztítani, tudatosan kell tervezni a folyamatokat, folyamatosan mérni a döntések hatását, és bevonni azokat is, akikről a modell döntései szólnak.
A rendszeres szerverkarbantartás nemcsak a leállások megelőzése miatt fontos, hanem azért is, mert időben jelzi a rejtett hibákat. Amikor évekkel ezelőtt elhanyagoltam ezt, egy hétvégi leállás miatt napokig állt az egész weboldal, és a bizalom helyrehozatala sokkal több munkámba került, mint a megelőzés.
Aki üzemeltetett már szervert, tudja: a monitorozás és a karbantartás nem külön projekt, hanem ugyanannak a munkának két oldala. Amikor először bevezettem folyamatos megfigyelést, azonnal látszott, hol szivárog a teljesítmény, és így időben tudtam beavatkozni, mielőtt valódi leállás lett volna.
„Fogorvos a közelben.” „Autószerelő Budapest.” „Pizzéria Debrecen.” „Kertépítő Esztergom.” Ezek mögött a keresések mögött sok esetben nagyon erős szándék áll. A felhasználó nem általános információt keres: gyakran konkrét szolgáltatót szeretne választani. Ha egy helyi vállalkozás ezeknél a kereséseknél nem jelenik meg megfelelően, közvetlenül potenciális ügyfeleket veszthet. Mi az a helyi SEO? A helyi SEO célja,…
Miközben egyre több feladatot adunk át algoritmusoknak, egyre jobban érzem, mennyire nélkülözhetetlen a tudatos emberi felügyelet. A gép villámgyorsan elemez adatot, én viszont értem a helyzet hátterét, a következményeket és a felelősséget is vállalom. Ez a kettő együtt ad valódi biztonságot.
A szerverkarbantartási ütemterv nem bonyolult táblázat, hanem az a kapaszkodó, ami megakadályozza a váratlan leállásokat. Amikor először raktam össze saját ütemtervet, hamar kiderült, hogy a rendszeres mentés, frissítés és tesztelés pontos időzítése sokkal többet számít, mint bármely új hardver.
Egy ponton minden cég eljut oda, hogy a szerverek piszkálása már túl sok időt és idegeskedést visz el a napi munkától. Nálunk is akkor léptünk, amikor egy hétvégi leállás után hétfőn fél napig állt a rendszer. Ekkor döntöttünk úgy, hogy rutinos külső szakértőre bízzuk a karbantartást.
